Sebesvár 2013

Élménybeszámoló

Újfent együtt töltöttünk egy hetet Sebesváron, csakúgy, mint két éve 2011-ben. A társaság nagy része már szombaton megérkezett, de azon napon nem is volt igazán program, tekintettel arra, hogy fel kellett állítani a sok sátrat. Vasárnap megérkeztek nagyjából a megmaradt emberkék, és megvolt a tábornyitás. Lassanként hozzászoktunk a koránkeléshez és a reggeli tornához (már aki), mivel az első napokban nekem és gondolom még pár embernek nehezére esett felkelni 8 órakor, de hát legalább több idő maradt a programokra.

Apropó programok! Változatos volt idén is a forgószínpad, volt ott gyöngyfűzés, bogozás, csomózás, játék, és persze az elmaradhatatlan összefoglaló a cserkészetről. Újdonságként a mindenféle finomság elkészítése jött be, aminek mindenki örült hisz csendes pihenő után megehettük az általunk készített raffaellót, keksz szalámit és szilvás gombócot. A csendes pihenőben sokan elmentek fürödni, ami üdítő tevékenység volt, mivel az első napokban hatalmas meleg volt. A különböző játékok idén is szerepeltek: köztük az egyik legnépszerűbb a zászlós játék, amibe nagy izgalommal vetettük be magunkat, de volt számháború is, aminek az eredménye döntetlen lett, egyik csapat sem tudta elvenni támadóként a zászlót, pedig nagyon igyekezett mindenki.

Amit eddig nem említettem meg, az a tábortűz, aminek a hangulatát nem igazán lehet átadni, ott kell lenni, hogy tudd milyenek az énekek, a különböző vicces játékok, és természetesen a társaság mind hozzáadja a pluszt, ahhoz a bizonyos tábortűzi hangulathoz. Az egyik este különösen emlékezetes volt, amikor is egy boszorkány beugrott a sötétből és közölte, hogy elrabolta Meseország királykisasszonyát, és csak akkor adja vissza, ha teljesítjük a leveleiben található feladatokat, amik visszatérő vendégek voltak. A tábortűzi jelenetek is a boszorkányhoz kapcsolódtak, amik között voltak igazán viccesek is. Tábortűz után a négyszögnél gyülekeztünk, ahol imával zártuk a napot, és négyszög után lehetett jelentkezni éjjeli őrnek, ami mikor jó volt, mikor le kellet őket szidni, de engem szerencsére nem zavartak meg.

Így teltek, múltak napjaink, amikor is elérkezett a péntek és a szombat. Miért is említem meg ezt a két napot? Nos, azért mert péntek délután mindenki, aki érzett magában elég bátorságot, (vagyis körülbelül mindenki) átverekedte magát a rohampályán! Átugrottunk pár kifeszített zsinegen, azután pedig cukorkákat halásztunk ki a szánkkal a vízből és kekszet a lisztből. Azután egy pár méteres sárral teli árokba vetettük magunkat, fejünk felett fenyőágak, és dobtak ránk földet, és öntöttek vizet, azután pedig átküzdöttük magunkat a patakon hason kúszva. Egyszóval vicces volt.

Szombaton már egy pár fokkal szelídebb járőrversenyen vettünk részt, ahol a forgószínpadon tanult ismereteinket hasznosítottuk, egyszóval bogoztunk, tábortüzet gyújtottunk, életet mentettünk, de színháborúztunk is egyet. Ezek után mindenki tele jó élményekkel pihent meg, de már következett is az utolsó tábortűz, ahonnan a Meseerdőbe vezetett utunk, aminek végén kiszabadítottuk a boszorkány karmaiból a királylányt.

De nem csak szórakozásról szólt az egész. Apránként beadagolva de neveltek minket a becsületre, felhívták a figyelmünk a közös munka fontosságára, a feljebbvalónak való engedelmességre, mert tulajdonképpen erről szól a cserkészet, nem másról. Ezekre jó példa lehet a tábor végi fogadalomtétel, illetve újításkor való cserkésztörvények felolvasása:

„A cserkész egyenes lelkű és feltétlenül igazat mond.

A cserkész híven teljesíti kötelességeit, melyekkel Istennek, hazájának és embertársainak tartozik.

A cserkész, ahol tud, segít.

A cserkész minden cserkészt testvérének tekint.

A cserkész másokkal szemben gyöngéd, magával szemben szigorú.

A cserkész szereti a természetet, jó az állatokhoz és kíméli a növényeket.

A cserkész feljebbvalóinak jólélekkel és készségesen engedelmeskedik.

A cserkész vidám és meggondolt.

A cserkész takarékos.

A cserkész testben és lélekben tiszta.”

Ha ez másképp lenne, akkor olyan volna ez a tábor, mint akármelyik másik. De ez így van, és jó, hogy így van, mert az évek során talán belénk ivódnak ezek az elvek és jobb emberekké válunk.

Fúú… így visszagondolva ez is nagyon jó tábor volt, szóval mindenkinek csak ajánlani tudom ezt a cserkészcsapatot, aki már velünk volt, annak ugyebár már nem kell mondani semmit. „Ez jó volt, ez jó volt, ez fantasztikusan jó volt!”

Zöld Álmos