Jó munkát! … cseng fülünkbe sokszor ismételt köszönése, és magunk előtt látjuk cserkészköszönésre emelt kezét. Megilletődve próbálunk búcsúzni Nemere-bától, és rádöbbenünk, hogy nem tudunk őróla és cserkésztevékenységéről írni, őt csak idézni lehet:

„Közönyös emberek kérdezik tőlem, nincs jobb dolgom, mint a napi tanítás, iskolairányítói kötelezettség, az önként vállalt többlettanulás, könyvírás mellett hetente, havonta órákat, napokat szánni a cserkészetre, legyen az kirándulás, cserkészbuli, vagy egyszerűen csak pár szó váltása valakivel? Hallgatom őket, behunyom egy pillanatra a szememet, magam elé képzelek többtíz arcot, szempárt, képzeletben meghallok néhány hangot, aztán legyintek és válasz nélkül továbbmegyek. Hogyan értethetném meg egy idegennel, hogy milyen volt 1990 februárja, amikor először láttam ezeket a szempárokat, amikor először hallottam ezeket a hangokat, hogyan tudnám megosztani a kérdezővel mindazt az örömöt, bosszúságot, sikert és kudarcot, ami közös munkánk során bennük és bennem felhalmozódott?” (KN, Cserkészliliom, 32. sz.)

1990 februárjában Kovács Nemere megalapította az Apáczai Csere János cserkészcsapat első próbaőrsét. Alapító tagja a Romániai Magyar Cserkészszövetségnek, amelynek nevelési alelnöke volt 1990-92 és 1994-98 között. Ő maga az ausztriai Eibisberg-ben lett   cserkésztiszt 1990-ben. Munkájának elismeréseként a gr. Teleki Pál emlékéremben részesült.

De számára nem ez volt a fontos, hanem maga a „játék”, melynek során olyan emberkéket nevelt, akik gondolkodók, felelősségteljesek, munkálkodók, és nem azért, mert ezt egy külső hatalom rájuk erőszakolja, hanem mert így akarják ők maguk. Ő olyan felnőtt volt, aki egész életében ilyen fiatalok között szeretett volna élni, és akinek megadatott bár az 1990 óta eltelt idő alatt, hogy ilyen ifjak között is éljen. 1999-ben betegsége miatt le kellett mondania a csapatvezetői tisztségről, de munkáját tovább folytatta „mert egy ember betegsége nem állíthatja meg az élet normális menetét”. (KN, Cserkészliliom, 39. sz.)

Köszönjük Nemere-bá, hogy az Apáczai csapat „nem cserkészesdit játszó felnőttek játékszere, nem dróton rángatott bábszínházi babák együttese” (KN, Cserkészliliom, 39. sz.), hanem tudatos fiatal felnőttek, felnőttesen gondolkodó tizenévesek közössége, akik emlékedet kegyelettel őrzik.

A csapat