Az idén most voltam másodszorra a 03.-as Apáczai Csere János cserkész csapattal táborozni. Nagyon jó volt, nem volt olyan dolog, ami nem tetszett volna, ezért csak jó dolgokat tudok mesélni. Hát hol is kezdjem… először is azzal kezdem, hogy nem akartam menni a táborba. Hála szüleimnek mégis elmentem, és nem bántam meg, azt hiszem inkább azt bántam volna meg, ha nem megyek el.

Első nap a táborvezetők (Zoli, Mesi) elmondták, hogy mit lehet, és mit nem lehet, hova szabad, és hova nem szabad menni. 3 lehetőség volt az alvásra: Ház, csűr, és sátor. Én sátorban aludtam első nap a barátnőimmel, második nap a tesómmal. Nagyon jól főztek, nem volt mit finnyáskodni. Felhúztuk a sátrakat, és nekiláttunk tízóraizni, mivel nem reggeliztünk. Tízórai után eldöntöttük az örsöket, és nagy boldogan mentünk két órát fürödni egy patakba, mivel nagyon közel volt, nem kellett gyalogolni kilómétereket (szerencsére). Nem messze volt egy forrás is, amihez csak a patakon keresztül lehetett eljutni, ezért mindenki boldogan hordta a vizet. Délután egy csomót játszodtunk ismerkedős játékokat, mivel voltak új gyerekek. Este a tábortűznél minden örsnek volt egy feladata. Mégpedig az, hogy egy előadást kellett előadniuk ami egy témához kapcsolódott. Első este a téma: csapatnevet, csatakiáltást, és indulót kellett szerezni. Összesen hat örs volt: Csontdarálók, Awesome állatok, Nevenincs örs, Hevoda, Fekete  Vadmacskák, és mi, a Tappancsok. Tábortűznél egy csomó éneket, és játékot tanultunk. Mindig tizenegykor volt a takarodó.

Második nap reggel kilenckor volt az ébresztő, amit egy reggeli torna követett. Míg mi tornáztunk, a nagyok elkészítették a reggelit. Torna után jólesett a reggeli. Zászlófelvonás következett! A kedvencem. Ez abból áll, hogy egy cserkész (akinek már van nyakkendője), felhúzza a zászlónkat, amin egy cserkészliliom van, és a többiek tisztelegnek (ugyancsak azok, akiknek van nyakkendőjük), és eléneklik a cserkészdalt. Ezután az egyik örs átveszi a másik örstől a szolgálatot (ami azt jelenti, hogy egész nap az az örs mosogat, hordja a vizet, osztja ki a kaját, stb.), valamint a vezetők átveszik egymástől a napostiszt felelősséget. Miután minden örs, és minden vezető átvette a napi szolgálatát az új napostiszt felolvassa a napi programot. Zászlófelvonás után a forgószínpad jött, ami abból állt, hogy voltak helyek, ahol kézművességet tanítottak a vezetők: Péterke tűzrakás, Márti éneklés, Zoli fényképészetet, csomózást, Mesi valamint Csöpsz makramé bogozást, Awesome és Robi fűzést, Zsófi és én bogozást tanítottunk. A forgószínpad szabályai: amikor a napostiszt sípol az örsök az óra irányába forognak, és egyik helyről a másik helyre mennek, hogy mindent megtanulhassanak.

Ebéééd! Már mindenki nagyon éhes a sok forgástól. Ettünk, ettünk, ettünk, ettünk, ettünk, ettünk, és ettünk. Nagyon éhesek voltunk, de ez érthető is volt. Ebéd után a csendespihenő volt, ami  három órát tartott. Pihenő után Mesi és Csöpsz két dolgot mondtak el, ami a tavaly nem volt. Első: Megasztár cserkész (amin énekelni kellett, és persze csak akkor neveztél be, ha akartál), és a máodik pedig az volt, hogy egy új tagra kell vigyázzon minden örs, és az a valaki nem volt más mint egy tojás. Ennek a játéknak az volt a lényege, hogy ne törjön össze a tojás, és mindenhova magaddal kellett vinned, ha kirándultál, ha fürödtél, ha tábortűz volt, stb. Persze minden örs eltörte a tojást, nem élte túl egyik sem, csak a Nevenincs örs tudta megtartani, de persze közülük a legkisebb is 17 éves volt. Ahogy hallottuk a megasztár cserkészt, jelentkeztünk. Ebben öt csapat volt: Error, Fekete rózsák, Skippy, Jeti-Capra, és az Our world amiben én is benne voltam. Első este a Megasztárnál nem volt téma, második este a Rap volt, amihez egy szöveget kellett írni és a szövegben benne kellett hogy legyen ez a három szó: málna, lepedő, fülolaj. Harmadik nap a népdal volt, negyedik nap a rock, de nem akármilyen ének hanem a Félre bánat férre bú-t kellett megrockosítani. Ötödik nap az opera volt, és hatodik nap az eredményhirdetés, a győztes csapat a Jeti-Capra. Taps, taps, taps, taps. Persze meg is érdemelték, mert viccesek is, és a hangjuk is jó volt. Közben egyszer voltunk kirándulni, de az mindenkinek elég volt, mivel nagyon hosszú volt. Nyolc km-t jártunk ahhoz, hogy felmenjünk egy focipályára, na de persze visszafele Zoli azt mondta, hogy van egy rövidebb út, amin tizenöt perc alatt le lehet jutni. Ekkor mindenki egyszerre mérges és boldog is lett. Mérges azért mert Zoli nem mondta meg ezt az utat, és boldog azért, mert lehetett volna rosszabb, hogy Zoli egyálltalán nem mondja meg, hogy van az az út, és vissza fele is nyolc km-t gyalogolunk.

Én nagyon szeretem ezt a tábort, és ezt csak azért mondtam el, mert szerintem érdemes lesz kipróbálni. Ne felejtsétek amit mondtam, az elején nem akartam menni, a végén meg nem akartam hazamenni.

TI IS GYERTEK EL JÖVŐRE!!!!!!!!!!!!!!!!!

Leave a Reply

You must be logged in to post a comment.