Miután álmos csapatunkkal elindult a vonat a hegy lábához, (szerencsére) már nem volt visszaút, s elkezdődött a “Bukura-túra”.

Első nap a 2041 m magason levő Bukura-tóhoz kellett eljussunk, ami nem volt épp a legkönnyebb feladat, hisz 5 napi étel, ruha, hálózsák volt a zsákunkban, s a fiúknál még sátor is. Amikor megláttam az első emelkedőt, azt mondtam, hogy én ott nem megyek fel, s akkor még nem is tudtam, hogy az egy kis semmiség volt ahhoz képest, hogy még mi várt ránk. Mindennek ellenére nagyon jó tempóban haladtunk, s a gyönyörű táj mindenben kárpótlást nyújtott. Még jóval sötétedés előtt elértünk a Bukura-tóhoz, mely 8,9 hektáros területével a legnagyobb területű glaciális tó a Retyezát-hegységben, s egyben Romániaban is. Felhúztuk a sátrakat, berendezkedtünk, beszélgettünk s lefeküdtünk aludni.

Második napra egy “könnyű” túrát terveztünk. A sátrakat a tónál hagytuk. A Bukura 1 és 2 csúcsokra másztunk fel, majd leereszkedtünk az általunk “Varrógép-nevű tavaknak” elnevezett tavakhoz, eredeti nevükön Anna, Florika és Lia.

Harmadik nap a Pelága-csúcsra másztunk fel, mely 2509 méterével Románia 6. legmagasabb csúcsa, onnan leereszkedve felmásztunk a 2508 m magas Papusa-csúcsra.

Negyedik nap a Zenóga- tó (románul: Lacul Zănoaga) meghódítását tűztük ki célul, mely a hegység legmélyebb (29 m) tava. Út közben hóembert építettünk, s közben a 36 °C-ban olvadozó kolozsváriakra gondoltunk. A tó nagyon szép volt, s a sátrakhoz viszavezető úton még két mormotát is láttunk.

Az ötödik, s egyben utolsó napon összepakoltuk a dolgainkat, a sátrakat, s felmásztunk a Retyezát-csúcsra. Mire felértünk elkezdett dörögni és villámlani, a hajunk égnek állt az elektromosságtól, s jobbank láttuk lejönni onnan, még mielőtt belénk csapna a villám. Lehúzódtunk egy völgybe, ott ettünk, majd elindultunk hazafelé. Út közben elkezdett zuhogni az eső, s ezért mi megállás nélkül haladtunk, bőrig ázva. Lent átöltöztünk, s máris indulhattunk hazafelé.

Annak ellenére, hogy nagyon fárasztó volt, életem egyik legjobb kirándulása volt ez, s csak bánhatja az aki nem jött.

Fekete Sára